Sz�val olvasom ezt a k�nyvet. A F�ves k�nyvet. Nem-nem, tisztelt h�lgyeim �s uraim, nem az illeg�lis szernek min�s�l� v�ltozat�r�l olvasok. Illetve tulajdonk�ppen a f�vek egyik v�ltozat�r�l sem olvasok, fant�zian�v ink�bb. Ellenben, ha els�k�nt csup�n nekem jutott eszembe a c�m m�sik �rtelme, az igen aggaszt� probl�m�kat sejtet. Sok fontos dolgot �r M�rai (� igen, a k�nyvet � �rta. M�rmint M�rai S�ndor). Ez a sok fontos dolog ((majdnem)) mind igaz is. Nos, az igazat megvallva n�hol bele-belek�t�k egy-k�t dologba, j�l eld�nt�m, hogy milyen �rveket hozn�k fel, esetleg lehet�s�gem ny�lna besz�lgetni err�l az �r�val, hogy eg�szen pontosan, hogyis �rtette tulajdonk�ppen. Megfogalmazom magamban illedelmesen, majd szemet hunyok felette (mert m�r meghalt) (na j� nem). Hogy �rts�tek, p�ld�ul "Az emberi jellemr�l. [...] S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellem�t �ppen olyan kev�ss� rejtegetheti az ember, mint ahogy testi l�ny�t nem tudja elrejteni semmif�le k�dsapka. Ideig-�r�ig viselhet�nk az �letben �lszak�llt �s �lruh�kat, de egy pillanatban lehull r�lunk minden jelmez �s megmutatkozik a val�s�g. Egy mozdulat, egy sz�, egy cselekedet v�g�l is el�rulja igazi jellem�nket: az �larcosb�l csak alkalmi lehet. S a tal�lkoz�s egy jellem val�di saj�ts�gaival a legnagyobb emberi �lm�ny, melyben r�sz�nk lehet.". Ha lehetne, bem�soln�m ide az eg�sz k�nyvet.